Szólj be a papnak! – harmadik alkalommal

Mi az, hogy feltámadt?
„Szólj be a papnak!” – hangzatos elnevezés, hiszen kinek ne lenne legalább egy-két olyan kérdése vagy gondolata, amit szívesen feltenne egy lelkésznek vagy papnak, vagy megosztana vele. Ilyen alkalomra került sor magyarországi példát követve Münchenben is immár harmadik alkalommal.

Az alkalmat április 13-én tartották meg a müncheni testvérek, Merka János katolikus plébános és Csákvári Dániel református lelkész társaságában. A téma pedig a feltámadás volt, „Mi az, hogy feltámadt?” címmel.  Ez a kérdés azért fontos, mert ahányféleképpen lehet hangsúlyozni, annyiképpen lehet érteni azt, hogy feltámadt. Ezért is lehetséges és érdemes a feltámadásról beszélgetni, mert nagyon sok kérdést felvet, és nagyon sok válasz adható rá. S ahányféleképpen képesek vagyunk megfogalmazni a gondolatainkat, annyiféleképpen juthatunk el a „Mi az, hogy feltámadt?”-tól odáig, hogy „Hiszem és meg vagyok győződve, hogy feltámadt!”-ig.

A beszélgetés ezen az estén nem frontális formában zajlott, hanem egy asztalt körbeülve, hogy lebontsák a távolságot és a feszültséget. Ennek a közvetlenebb formának megvolt az áldásos hatása, ugyanis sokkal nyíltabban tudtunk beszélgetni, mint korábban bármikor. A kérdések nagyon széles spektrumot jártak körbe: felmerült például, hogy miért mondjuk Tamásra, hogy hitetlen, hisz nem lehetett könnyű elhinniük ezt? Vagy: Miért maradt Krisztus 40 napig itt a földön feltámadása után? A „feltámadás” szó az ógörögben csak a feltámadás cselekményére vonatkozott-e, vagy használták-e más szövegkörnyezetben? Milyen volt a feltámadott teste Krisztusnak? Miért ünnepeljük sokszor majdnem ugyanúgy a feltámadást, mint a nagypénteket?

Ahogy láttuk, jó kérdésekből nem volt hiány. A válaszok és a hozzászólások pedig igyekeztek feleletet adni a kérdezőknek. Gondolkodtunk azon, hogy Tamás hitetlenségén sokat morfondíroznak, és sokszor lenézik őt, pedig magunkat ismerve tény, hogy mi is könnyedén a „Hiszem, ha látom” csapdába estünk volna. Vagy például: Jézus feltámadása után felkészítette tanítványait a szolgálatra, arra, hogy hirdetni tudják őt, s hogy megtapasztalják az élő Úrral való személyes kapcsolatot. Szóba került az, hogy a feltámadás szó leginkább a feltámadásra, mint cselekményre utal, s hogy figyeljük meg, az átvitt értelmű jelentések is mind valamilyen statikus helyzetből való aktív mozgást festenek le. A húsvéti öröm eltűnése, a nagypénteki hangulat megjelenésével kapcsolatban elhangzott az a hangsúlyos mondat, mennyire fontos az, hogy öröm része legyen az életünknek valamilyen formában, ha a feltámadást nemcsak fejben, hanem szívben is megéljük. Istentiszteleteink kiüresedésének egyik oka, hogy nem merünk felszabadultan örülni ott, ahol valóban szabad: az élő Isten színe előtt.

Természetesen ezen kívül még sok más is szóba került, de amint ezek a kérdések és válaszok is jól mutatják: akad igény arra, hogy beszólhassunk a papoknak és a lelkészeknek, és arra is akad igény, hogy ők mindennapi módon válaszoljanak nekünk. Köszönet illeti Merka János és Csákvári Dániel lelkipásztorokat az aktív szolgálatért, magyarországi testvéreinket a támogatásért és a sok segítségért, de legfőképpen Istenünket, hogy végig velünk volt és megtartott bennünket!

Soli Deo Gloria