Arról kérdezném először, hogyan alakult ki a magyar nyelv és irodalom oktatása itt Németországban? Hogyn lehet az, hogy ilyen távol Magyarországtól a magyar kultúráról és a nyelvről tanulhatnak egyetemi képzés keretében a diákok?

Nagyjából a két világháború közötti időszakra tehető ennek az elindulása. Magyarország vesztesként került ki az első világháborúból, mind gazdaságilag, mind politikailag nagy veszteségekkel. Az országot ezután fel kellett építeni, meg kellett erősíteni és talpra állítani gazdaságilag, lelkileg egyaránt. Klebelsberg Kuno, aki 1922-től 1931-ig volt vallás- és közoktatásügyi miniszter, roppant okosan felmérte, hogy a trianoni békeszerződés után nagy vérveszteséget szenvedett Magyarország hatalmas szellemi tőkével rendelkezik: gyönyörű és izgalmas nyelvvel, régi kultúrával és számtalan kulturális értékkel. Ezt kell felmutatnunk a világnak, hogy ne csak a vesztes, hanem a kincsekkel rendelkező országot is lássák, pontosabban meglássák bennünk. Ekkor dolgozta ki kultúrpolitikáját. Többek között ennek hatására alakult meg 1924-ben Berlinben a Collegium Hungaricum, ami mind a mai napig működik, vagy szintén 1924-ben a bécsi Collegium Hungaricum, illetve 1927-ben a  Római Magyar Akadémia. Ma már számtalan helyen található a világon hasonló intézmény. Klebelsberg mindezek mellett kidolgozott egy akkoriban még teljesen újnak számító  ösztöndíj-politikát, amelynek keretében sok magyar ifjú juthatott  el külföldre, külföldi egyetemre tanulni. Ez két szempontból is fontos volt: egyrészt, hogy a kinti kultúrát hazatértük után megismertessék az itthoniakkal, másrészt – ami talán még jelentősebb –, hogy a magyar kultúrát megismertessék a világgal. Ezzel párhuzamosan indítványozta Klebelsberg az egyetemi magyar szakok megindítását is a külföldi egyetemeken. Például Berlinben, ahol mind a mai napig működik hungarológia – ez volt az első németországi állomáshelye a magyar kultúrának. Berlin után Göttingenben, majd Hamburgban jött létre egyetemi magyar oktatás, és időrendben ezután következett München. Mi vagyunk a legfiatalabb intézmény, az itteni finnugor tanszék 1965-ben alakult, és azóta létezik magyar lektorátus is. Ma már a világ számos pontján folyik magyar nyelvoktatás egyetemi szinten.

A finnugor tanszék hova tartozik az egyetemen belül?

A Ludwig Maximilians Egyetem bölcsészettudományi karán működik. Ahogyan Magyarországon is központosították az egyetemi rendszert, úgy itt Münchenben is centralizálják az egyetemeket. Ez azt jelenti, hogy egy intézményhez tartozik  a közgazdaság-tudományi kar, az orvostudományi kar, az állatorvos tudományi kar, és a bölcsészet. Ezen belül található tehát a finnugor intézet, a bölcsészettudományi kar részeként.

Hogyan néz ki az oktatás a tanszéken? Milyen tantárgyakat tanulnak a diákok?

Az oktatás az ún. bolognai rendszerben folyik. Ez azt jelenti, hogy létezik alapképzés és mesterképzés. Az alapképzés 3 évig, a mesterképzés pedig még további két évig tart. A tanszékünk alapvetően nyelvtudományi profillal rendelkezik, ezért tanulnak a diákjaink többek között olyan kötelező modulokat, mint a bevezetés a finnugrisztikába, a finnugor nyelvek fonetikája, morfológiája, szintaktikája, majd megismerkednek a finnugor népek etnográfiai, kultúrtörténeti sajátosságaival is. Emellett a két legnagyobb finnugor nyelvet, a finnt és a magyart is tanulják. Hallgatnak dialektológiát, szociolingvisztikát, valamint bevezetést a magyar irodalomtörténetbe és irodalomtudományt. Ez utóbbi magában foglalja a kezdetektől a napjainkig tartó irodalmi fejlődést, az Ómagyar Mária-siralomtól egészen napjaink kötészetéig. Ezen felül tanulnak még finn és magyar országismeretet. A magyar irodalomtörténetet, a magyar nyelvet és a magyar országismeretet is én tanítom. Az országismeret kétszemeszteres tantárgy: az első félévében megismerkedünk az ország földrajzával kultúrtörténeti aspektusból, valamint néprajzzal is foglalkozunk. A második félévben többek között a magyar történelem, a nemzeti szimbólumok, a nemzeti ünnepek és emléknapok állnak a vizsgálódás, kutatás középpontjában.

Említette, hogy nemcsak a bölcsész szakosok vehetik fel az Ön óráit, hanem bárki, aki az egyetemen tanul. Ez mit jelent pontosan?

Ez alatt azt kell érteni, hogy bárki, aki az egyetemünk beiratkozott hallgatója – kartól és szakiránytól függetlenül – felveheti az általunk meghirdetett órákat, és ez az imént említett valamennyi magyar tematikájú tantárgyra érvényes. Vizsgázik az adott tárgyból, referátumot tart, házi dolgozatot ír, és osztályzatot, kreditpontot kap a teljesítményéért.

Ön szerint mi az, ami miatt ilyen sokan tanulnak magyar nyelvet?

Ennek többféle oka lehet. Előfordul, hogy valaki például történelem szakosként az Osztrák-Magyar-Monarchiával foglalkozik, és szeretné megismerni, megtanulni a nyelvet, hogy még közelebb kerüljön az országhoz, illetve magyar nyelvű szakirodalmat is tudjon olvasni. Vannak, akik a párjukon keresztül találkoznak a magyar nyelvvel, és ez motiválja őket nyelvtanulásra. S természetesen szép számban vannak olyanok is, akik a magyar kisebbségből származnak. Nagyon sok honfitársunk jött ki 1948-ban, 56-ban és a 70-es években, és az ezekből a családokból származó gyerekek (másod- harmad- vagy akár ötödgenerációsok) szeretnék megismerni azt a nyelvet és kultúrát, amelyből erednek.

Említette, hogy van kapcsolatuk magyarországi intézményekkel is. Ez mit takar?

Azt jelenti, hogy a hosszú évek során kialakított és gyümölcsözően működő Erasmus ösztöndíjprogram keretében lehetőség van diák- és tanárcserére. Többek között az ELTE Magyar mint idegen nyelv tanszékével és a Magyar Nyelvtudományi Intézetével, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel van ilyen kapcsolatunk. Én általában kéthetes blokkszeminárium tartására megyek Magyarországra, és otthonról is érkeznek hozzánk vendégoktatók. Az ELTE-ről azok a diákok, akik  magyar mint idegen nyelv szakosok, itt, mellettem tölthetik a tanítási gyakorlatukat. Ez örömtelien egyedülálló helyzet – a külföldi egyetemek hungarológia, illetve finnugor tanszékei közül a miénk az egyetlen –, és 2010 óta létezik. Mivel én vezető tanári státusszal is rendelkezem, mentorálom és vizsgáztatom a kiérkező diákokat.

S az utolsó kérdésem: mi az, amit Ön a legjobban szeret a hivatásában?

Azt gondolom, a legszebb hivatás, ha valaki az anyanyelvét továbbadhatja. Több irodalmi szeminárium keretében foglalkoztunk Kosztolányi Dezső munkásságával. Sokszor hitvallásomként idézem őt: „Az a tény, hogy anyanyelvem magyar […] életem legnagyobb eseménye […]” Nagyon hálás vagyok, hogy továbbadhatom az anyanyelvemet, örülök, amikor a diákjaim a következőképp idézik Kosztolányit Dezsőt: …életem legnagyobb eseménye, hogy magyarul tanulhatok…